[Ki az, aki négy lábon kezdi, kettőn folytatja, és hármon fejezi be? Az ember és az ő végzete. csúsztatással azt is mondhatnám ez a blog a végzetem. az egyik mindenképp ergo nem szabadulhatok tőle; időnként eltávolodom (elköszönök) de előbb-utóbb összefutunk ismét. ezúttal itt új még szokatlan helyen. pedig a feladat ugyanaz. a teher is. illetve mégis más mert sokkal-sokkal nehezebb minden mint három éve. két dolog tartja bennem az erőt: ad 1. megteszek mindent anyámért a körülmények függvényében ad 2. nem kis eredmény volt idáig eljutni és megélni nyugalmasabb/szebb időszakokat is. így nézve nem számít többé süt-e nap vagy felhők takarnak bármit; csak anyám számít és én.]
végzet
2014.05.01. 13:28
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.