„Mit segíthetünk egymáson? Hogy megveregessük a vánkosunkat, – egy-két kézmozdulat a takarón: eligazítani, ügyes, gondos kézzel kisimítani… egy sóhaj… s hogy lélegzetvételünk megnyugtatja a másikat, hogy nincs egyedül e földön: ez minden. De ez valóban minden is: – az a megnyugtató, boldogító jó, amire lelkünknek annyira szüksége van… anyánk megnyugtató keze és biztató mozdulata.” (Füst Milán: Napló)
Keresés
Friss topikok
Mérgespulyka:
El vagy tűnve... (én is)
Úgy tűnik ez a blog nem hozta a kívánt megnyugvást.
Azért néha írj ide, t... (2014.11.28. 20:08)lágyéksérv
kenyerelemer:
Ha vége lesz egyszer, Neked biztos könnyebb lesz. Nekem még nehezebb, mint most. (2014.10.12. 01:03)nem oldódik