HTML

Kenyér Elemér - Alzheimer' Blog

„Mit segíthetünk egymáson? Hogy megveregessük a vánkosunkat, – egy-két kézmozdulat a takarón: eligazítani, ügyes, gondos kézzel kisimítani… egy sóhaj… s hogy lélegzetvételünk megnyugtatja a másikat, hogy nincs egyedül e földön: ez minden. De ez valóban minden is: – az a megnyugtató, boldogító jó, amire lelkünknek annyira szüksége van… anyánk megnyugtató keze és biztató mozdulata.” (Füst Milán: Napló)

Friss topikok

  • Mérgespulyka: El vagy tűnve... (én is) Úgy tűnik ez a blog nem hozta a kívánt megnyugvást. Azért néha írj ide, t... (2014.11.28. 20:08) lágyéksérv
  • kenyerelemer: Ha vége lesz egyszer, Neked biztos könnyebb lesz. Nekem még nehezebb, mint most. (2014.10.12. 01:03) nem oldódik
  • kenyerelemer: Stimmel. (2014.08.01. 12:53) műanyag kupakok

Címkék

visszatérés a netre

kenyerelemer 2014.05.03. 23:32

[vezetni kell tovább ezt a naplót. visszatérni a netre azért is mert ígéret kötelez erre amíg anyám él. és ő még él! sokak szerint csak vegetál vagy épp „éber kómában” van de nem érdekelnek ezek vélekedések. amíg kinyitja a szemét lélegzik fájdalmat jelez a létfontosságú szervei működnek addig nekem kutyakötelességeim vannak vele kapcsolatban. „gyávaságom és önzőségem” ellenére (ahogyan jellemezték eddigi ténykedésemet). pedig irtó fárasztó az írás. a háttérinfók gyűjtögetése még inkább. az ember kevés szabadidejét is ezzel a betegséggel töltse? és még ez is viselhető volt hat éven át az utóbbi három évben viszont már nem.

többször említettem hogy külső ösztönzésre kezdtem el a blogot; segíthetek másokon megoszthatom tapasztalataimat ezek vezettek. aztán az a 2-3 tucat figyelő-aggódó követő akik bizonyították napra-nap jelenlétüket. s szakmai téren H. É. a Feledékenyek elnöke. 2009-ig mert az az év vízválasztó lett: egyrészt megjelent Kenyér Elemér e-bookja saját kiadásomban másrészt bekövetkezett H. meglepő érthetetlen de – mint később megtudhattam – nem kivételes pálfordulása. innen számítva megkerülhetetlen volt elkedvetlenedésem. ezen próbált dobni a MentalFitol körüli lelkes ügyködésem de az i-re a pontot végül a Gondolat Kiadó tette fel amikor a felajánlott majd bekért könyvemet nem méltatta válaszra.

természetesen mindezek csupán a jéghegy csúcsára vonatkoznak. amit egyedül én éreztem: napi 4-5 óra alvás rendszertelen étkezés életmód. fizikai – elsősorban ízületi – fájdalom. kísérteties mégis egyféle mentális regresszió nehezített problémamegoldás. és igen: feledékenység! no ezek fényében ki akarhat még külön foglalkozni a demenciával? épp elég volt ellátni anyámat.

mi történt akkor? mért folytatom ismét az írást? mi hajt mégis? végzetszerűség? ugyan már! kényszer? az már igen! hogy szól megint? rossz a rosszal de még rosszabb a rossz nélkül. meg minden tele szarral szóval gőzt ki. valahogy bárhogy. ha írással írással könnyítek magamon. terápia. nem számít kinek használok vele. csak magam számítok. csak anyám.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szigetnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr566115159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.