HTML

Kenyér Elemér - Alzheimer' Blog

„Mit segíthetünk egymáson? Hogy megveregessük a vánkosunkat, – egy-két kézmozdulat a takarón: eligazítani, ügyes, gondos kézzel kisimítani… egy sóhaj… s hogy lélegzetvételünk megnyugtatja a másikat, hogy nincs egyedül e földön: ez minden. De ez valóban minden is: – az a megnyugtató, boldogító jó, amire lelkünknek annyira szüksége van… anyánk megnyugtató keze és biztató mozdulata.” (Füst Milán: Napló)

Friss topikok

  • Mérgespulyka: El vagy tűnve... (én is) Úgy tűnik ez a blog nem hozta a kívánt megnyugvást. Azért néha írj ide, t... (2014.11.28. 20:08) lágyéksérv
  • kenyerelemer: Ha vége lesz egyszer, Neked biztos könnyebb lesz. Nekem még nehezebb, mint most. (2014.10.12. 01:03) nem oldódik
  • kenyerelemer: Stimmel. (2014.08.01. 12:53) műanyag kupakok

Címkék

végzet

kenyerelemer 2014.05.01. 13:28

[Ki az, aki négy lábon kezdi, kettőn folytatja, és hármon fejezi be? Az ember és az ő végzete. csúsztatással azt is mondhatnám ez a blog a végzetem. az egyik mindenképp ergo nem szabadulhatok tőle; időnként eltávolodom (elköszönök) de előbb-utóbb összefutunk ismét. ezúttal itt új még szokatlan helyen. pedig a feladat ugyanaz. a teher is. illetve mégis más mert sokkal-sokkal nehezebb minden mint három éve. két dolog tartja bennem az erőt: ad 1. megteszek mindent anyámért a körülmények függvényében ad 2. nem kis eredmény volt idáig eljutni és megélni nyugalmasabb/szebb időszakokat is. így nézve nem számít többé süt-e nap vagy felhők takarnak bármit; csak anyám számít és én.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szigetnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr66101568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.