HTML

Kenyér Elemér - Alzheimer' Blog

„Mit segíthetünk egymáson? Hogy megveregessük a vánkosunkat, – egy-két kézmozdulat a takarón: eligazítani, ügyes, gondos kézzel kisimítani… egy sóhaj… s hogy lélegzetvételünk megnyugtatja a másikat, hogy nincs egyedül e földön: ez minden. De ez valóban minden is: – az a megnyugtató, boldogító jó, amire lelkünknek annyira szüksége van… anyánk megnyugtató keze és biztató mozdulata.” (Füst Milán: Napló)

Friss topikok

  • Mérgespulyka: El vagy tűnve... (én is) Úgy tűnik ez a blog nem hozta a kívánt megnyugvást. Azért néha írj ide, t... (2014.11.28. 20:08) lágyéksérv
  • kenyerelemer: Ha vége lesz egyszer, Neked biztos könnyebb lesz. Nekem még nehezebb, mint most. (2014.10.12. 01:03) nem oldódik
  • kenyerelemer: Stimmel. (2014.08.01. 12:53) műanyag kupakok

Címkék

apám romos ház temető

kenyerelemer 2014.08.07. 18:36

[újabb álom vissza-visszatérő motívumokkal. az L. úti kertből látom temető a szomszédban. kérdezem anyámat bólint pár hete nyílt. „Apád járogat át, gondozza a virágokat, naponta kap érte 1000 forintot.” odabenn a házban omladozó vakolat anyám megnyugtat: nemsokára jönnek a kőművesek vállalták rendbe hoznak mindent.]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szigetnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr396583167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.