HTML

Kenyér Elemér - Alzheimer' Blog

„Mit segíthetünk egymáson? Hogy megveregessük a vánkosunkat, – egy-két kézmozdulat a takarón: eligazítani, ügyes, gondos kézzel kisimítani… egy sóhaj… s hogy lélegzetvételünk megnyugtatja a másikat, hogy nincs egyedül e földön: ez minden. De ez valóban minden is: – az a megnyugtató, boldogító jó, amire lelkünknek annyira szüksége van… anyánk megnyugtató keze és biztató mozdulata.” (Füst Milán: Napló)

Friss topikok

  • Mérgespulyka: El vagy tűnve... (én is) Úgy tűnik ez a blog nem hozta a kívánt megnyugvást. Azért néha írj ide, t... (2014.11.28. 20:08) lágyéksérv
  • kenyerelemer: Ha vége lesz egyszer, Neked biztos könnyebb lesz. Nekem még nehezebb, mint most. (2014.10.12. 01:03) nem oldódik
  • kenyerelemer: Stimmel. (2014.08.01. 12:53) műanyag kupakok

Címkék

jogvédelemről és a „legjobb barátról” 4

kenyerelemer 2014.05.27. 17:08

[az Alzheimer-kór kezelésének egyik módja a „legjobb barát” modell melyet egy lexingtoni amerikai orvos Virginia Bell dolgozott ki. nevéhez fűződik az első demenciaspecifikus napközi program (Helping Hand Adult Center) kialakítása. a demens betegek mentális gondozásával kapcsolatos káté ezzel a kérdéssel indít: mit kell tudatosítanunk magunkban egy demens ember ápolásakor? válaszok:

1. hinni kell abban hogy minden ember értékes akármilyen demenciában szenved is. mindig lesz aki ezt tagadja de ha értéktelenként bánunk az emberrel az visszaveti a gondozást. a társadalom túlértékeli az emlékezés fontosságát holott az értékbe vetett hit fontosabb. az embernek nem kell mindent tudnia nem kell naprakésznek lennie ahhoz hogy értékes legyen. ha értékcsökkentként bánunk másokkal azzal lealacsonyítjuk magunkat. (ez a pár mondat meghatározó!)

2. mindenkinek van egy kedves megszólítása kedvelt neve. ennek megtalálása nagyon fontos amikor valaki kezdi elveszíteni önmagát. nem biztos hogy a hagyomány a hivatalos megszólítás segít ezt megtalálni. szimbolikus és a demensekre is érvényes lehet az az amerikai gyermekdal mely szerint „hallgatok, hallgatok, hallgatok a nevemre”. a beteg a demenciában „kikapcsolódik a világból” és nevének említése mintegy „visszakapcsolja”. ez sokszor éppen a gyermekkorban használt név említésére indul el.

3. minden embernek van lelke. test elme és lélek – nem a szó vallásos értelmében. a demencia a lélek betegsége és eszerint kell gyógyítani.

4. minden embernek vannak érzései. a demens ember nem mindig tudja kifejezni az érzéseit de ez nem jelenti azt hogy nincsenek neki. mindenki próbálja leplezni a rosszat nem észrevenni a változást ami lassú és alattomos. a valóság még valóság marad lehet miatta dühöngni szorongni ez a normális reakció a változásra. a demens rosszul tájékozódik nem tudja hol van nem tudja kicsoda olyan világban él mint mikor mi egy idegen országban melynek nyelvét nem beszéljük – ez a demencia világa. két gondolat egy alzheimerestől: „Megvan az emlék, csak nem vagyok vele kapcsolatban. Tudom, hogy tudnom kéne, de nem tudom.” „Nehéz, amikor orvoshoz megyek – az orvosok mindig a férjemhez beszélnek, nem hozzám.”

5. minden embernek van személyes története. valaki azt mondta hogy demenciát kezelni olyan mintha csecsemőt kezelnénk. Virginia Bell szerint ez rossz analógia mert a demens felnőtt ember egy életúttal a háta mögött és ezt figyelembe kell venni a gondozásnál.

6. minden embernek van személyisége. nem igaz hogy „ha egy demens beteget láttál, mindet láttad”. az ember változik az idővel de minden változás mögött/alatt elfedve ott van a személyisége.

7. minden embernek van élettörténete amit érdemes megismerni. sokszor uniformizáltan próbálunk az emberekről gondoskodni és ez nem megengedett. mi adott célt és jelentést az életének – ezt ki kell puhatolni. senki nem akar „semmi miatt” élni.

8. minden embernek megvan a maga környezete és az ezzel kapcsolatos szokásai. a régi szokásokat a gondozó személyzetnek meg kell ismernie ahhoz hogy érteni és segíteni tudja a beteget.

9. mindenki számára fontos a jelen pillanat az hogy a jelenben él. meghatározható tehát melyek azok az emberi tulajdonságok amiket tudatosítani kell a demens gondozás során.

mire van szüksége egy Alzheimer-kórban szenvedő embernek?

1. minden ember érzelmekre vágyik szükség van az érzelmekre és azok kifejezésére. ebben nagy hatalma van az érintésnek. sokszor óvatosan adagoljuk az érintést és valóban ki kell tapasztalni a helyes mértéket. egy rossz tapasztalat ne vessen vissza – a betegeknek fokozottan szükségük van az érintésre.

2. minden ember vágyik a beszélgetésre. meg kell találni azokat a fontos dolgokat amikről szeret beszélgetni a beteg. sokszor előfordul hogy azt többször is elmondja de figyelmesen kell meghallgatnunk a mélyére ásni a történetnek.

3. minden embernek fontos a rugalmasság. gyakori tapasztalat hogy az intézményekben a munkatársak rugalmatlanok. egy bizalmat adó környezetben nem kellenek a megcsontosodott szokások. vonatkozik ez a gondozás módjára is.

4. minden embernek fontos a humor. „A nevetés egy nyelv, melyben nincsenek szavak – azzal az üzenettel, hogy minden rendben.” – vallja Virginia Bell.

5. minden embernek kell a tevékenység. „Ha nincs, akkor is csinálni fogok valamit, de az nem biztos, hogy az lesz, amit szeretnétek, hogy tegyek.” az unalom veszélyes. „Mit kezdjek a kezemmel, ha egész életemben a kezemmel dolgoztam?”

6. minden embernek szüksége van társadalmi szokásai megtartására.
7. szükség van a régi ismeretek megtartására.
8. szükség van gyermekekkel való találkozásra.
9. engedni kell hogy állatokat tarthassanak.
10. terápiás jellege van a táncnak és a hangszer megszólaltatásának. aki korábban hangszeren játszott a demenciában sem felejti el.
11. ösztönözni kell a fizikai aktivitás megőrzését.
12. fontosak a szem- kézkoordináció megtartását célzó gyakorlatok.
13. fontos tudni hogy a demencia sosem egyformán érinti mind az öt érzékszervet. a megmaradt készségeket használni kell.

14. olyan személy kell a gondozáshoz aki meghallgatja a beteget interaktív kapcsolatra képes lépni vele mély dolgokról beszélget nem csak a „jól van, mama?” szintjén. a demensektől nem várunk túl sokat és túl gyorsan lemondunk róluk! nem csupán az USA-ban jellemző módszer a „felülről lefelé működő” ápolás – ez nem jön be a demenciában szenvedőknél csak az együttműködés. nem tudunk jó ápolást nyújtani egy betegnek anélkül a meggyőződés nélkül hogy „egy valódi emberrel” van dolgunk – személyiségközpontú ápolásra lenne/van szükség.

Bell a „tevékenység” szónál jobban szereti az „élet”-t. „Öregnek lenni nem a gyávák mestersége, ahhoz bátorítás kell, mégpedig úgy, hogy abban méltóság legyen.” ezért fontos élni az aktivitás minden lehetőségével. ugyanakkor a valóságorientáltság nekünk fontos lehet de nem jó a demensnek, mert elszomorítja őket a valóságra realitásra való emlékeztetés. „Maguk azért vannak itt, mert demensek.” az élet maga az aktivitás a foglalkoztatás maga a tevékenység. a demenciában szenvedő nem minden viselkedését motiválja a demencia. a „legjobb barát” modellje egy intézményben nyerő helyzetet idézhet elő állítja a szerző. jó az ellátottnak jó a személyzetnek. nem is drágább más gondozási módszernél és vonzza a legjobb ápolást kereső családokat. már csak az a kérdés: mennyire ismert nálunk?]

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szigetnaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr176220329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.